Szekely Ilka eBooks
eBooks di Szekely Ilka editi da Pairdime
Szerelem-gyöngyök. E-book. Formato EPUB Székely Ilka - Pairdime, 2020 -
Egy szobor halála„Kicsi Dei, Dei, Deike” – mondtad, szívedben istennok közé emelve.„Kicsi Dei, Dei, Deike” – visszhangoztam magamban, egyetlen szót találva csak a viszonzásra: „Shándor”.Nem, nem neveztelek Miskinnek, mert már nem emlékeztem rá pontosan, kit is hívtak így – hiába, hogy a darabot kétszer is láttam -, se Rogozsinnak, se Fehérlófiának. Pedig te így hívtad Magad.Verseltél. Gyakran eszedbe jutott kedvenc költodnek, József Attilának, egy-egy feljajduló sora, ami helyettesíti amúgy se gyarló szavaidat, s bár néha egy-egy régi foszlány az én szívembol is elokerült, megláttam ebben a tükörben akkori magam: hogy a szépség nagy része belolem odavan.A szépségé, ami régi versekben, igaz könyvek oldalain köszön ránk vissza, mert helyébe lépett már régóta valami más: kíméletlen világunkban a helytállás, megkapaszkodás, harc. Gyakorlati tudásnak neveztem - emlékszel?Valószínuleg ilyennek is láttál, ha nem is mondtad: félmuveltnek, elgazosodottnak. De emellett mégis szépnek, fogékonynak.Aztán elhangzott egy visszavonhatatlan mondat, amellyel puszta félelembol megcsúfoltam mindent, amit addig Rólad gondoltam, majd – ennek ellenére – kíváncsi mohóságom miatt legördült egy lavina: a ki nem érdemelt és be nem érlelt csókok, ölelések halma.S ez volt romlásomnak megfordíthatatlan sora.Szíved istennojének szobra lezuhant, és darabokra tört...(Füzesabony, 1999. február 27.)
Tükör-cserepek. E-book. Formato EPUB Székely Ilka - Pairdime, 2020 -
AbsztraktA csík elindult. Eloször egyenesen haladt, majd befordult egyszer, letért másodszor. Szelíd lankák után visszaért önmagába. De nem volt egyedül. Nyomába újabb szegodött, és befordult egyszer, letért másodszor, kacskaringózott, egy kisebb területnyit satírozott, és így ért vissza önmagába. Majd a harmadik és a negyedik következett. Egymáshoz kapcsolódtak, és mégis mindegyik egy külön világot határolt.Talán a tizedik lehetett, amelyik végre valami mást tervezett: apró köröket formált – kisebbet, nagyobbat –; satírozott, pontozott, vonalazott.És így jöttek sorra a többiek. A tizedik után ritmikusan az elozok mintáját követték, így hintettek végül tele egy egész területnyit. Könnyedén, szépen.És ekkor, csak ekkor léptek színre a színek. Anyányi testükbol apróbb cseppeket adva lépdeltek fel a szigorúan körülhatárolt világba: a tejeskávé-barna, a drapp és a halványsárga. Érezhetoen nem akartak eltávolodni az elso, a vezércsík adta hangulattól, de közelítettek a kisebb, érintetlenül maradt területekhez is: szerényen, mégis méltóságteljesen.És mindezen, mint mesés hárfán, kezdett végül játszani a nap ujja. Amikor a vékony vászon már könnyed redokbe szedve, valami megmagyarázhatatlan, valószínuleg a formák legbelsejébol fakadó bubájjal szegélyezte az ablak két szárnyát, az apró fények játékosan pásztázták végig az óriási barna virágokat, a szirmok néhol elotuno, drapp visszáját és a halványsárga virágközepeket.Az ablak nyitva volt, és a szobába behallatszott az utca zaja. A függöny meg-meglebbent.Valaki énekelt...(Carberry, 2000. aug. 17.)